2014. szeptember 9., kedd

Részlet a 12. részből

Kedves, Olvasóim!
Én már most szenvedhetek az érettségi miatt, de remélem, nektek ennél sokkal jobbak a sulis napjaitok és nem kell ennyit tanulnotok sem. Szeretném tartani a megadott bejegyzés-napokat, remélem, sikerülni is fog!
Nos, a részről annyit, ebből inkább sok minden kiderülhet, mintsem sok minden történik, ám azt hiszem, ideje, hogy néhány dologról lekerüljön a lepel.
Bizakodom abban, hogy ez a - az átlagnál hosszabb - részlet, majd a - normál hosszúságú - rész is elnyeri a tetszéseteket!
Jó olvasást kívánok hozzá!
További szép napot!
by: Timi



Nehéz az élet, hogyha egy zenekar testőri csapatában vagy, s a neved Madaline Shaw… És nem, ez nem önsajnáltatás! Habár mindegy, én mindent elrontok. Okolhatnám ezért a családom vagy egyszerűen az édesapám, de igazából ezért csakis én lehetek igazán a felelős, én vagyok az, akinek az éltemről, a felfogásomról, a gondolkodásmódomról döntenie kell, kizárólag az én felelősségem, mikor vétkezem, hisz akkor tényleg egyes-egyedül magamat ítélhetem el és nem azt, aki azért, hogy ilyen vagyok, hogy ilyenné nevelt nagyban vétkes. Mire ez az egész okoskodás? Nos, bizonyára nem hallottatok még Egerton Marden Shaw sorhajókapitányról, azaz ahogyan én - néha - hívom: apa. Ebből még valószínűleg nem érthető minden, ám azért pár dolgot kapizsgálhattok már. Hát, most képzeljetek el egy ötéves kislányt, aki a leányok nagy részéhez híven apás, és ha szerencséje van, egy hónapban egyszer láthatja… vagy éppen, ahogyan alakul, azonban akkoriban ez teljesen természetes volt, hogy plusz egynéhány héttel többet ne említsem, s azt, volt nem egy karácsony, amikor nem láthattam, nem hallottam a hangját se semmi, ugyanis éppen parancsot teljesített. Idősebb koromra néha visszasírtam - tán szó szerint is - azt az időszakot, amikor nem láttam. Miért? A neveltetése olyan volt, mintha én úgyszintén kiképzésen lennék. Egy töredékem szerette az ilyen dolgokat, elvégre világéletemben testőr akartam lenni, - aminek nem kizáró okként ő volt az oka, ha úgy vesszük, valami ilyesmire tanított, - ugyanakkor a nagyobbik felem egy idő után besokalt, nem volt hozzászokva a szervezetem, hogy megjelenik a munkából néhány hetente egy ember maximum pár nap erejéig és összeesésig nem gyakorlatoztat. Morbid, felháborító? Nem feltétlen, csupán ő ugyancsak ilyen neveltetést kapott, igazából bár furcsán hangzik, hívhatnánk fájdalmas hagyománynak…, ami egészen ideig tartott, merthogy én nem fogom ezt tenni a gyerekemmel - és jól ismerem annyira Lily-t, hogy tudjam, ő sem -, az is biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése