2014. augusztus 5., kedd

Részlet a 7. részből

Kedves, Olvasóim!
Itt lenne a következő részlet, mely semmi ahhoz képest, mit tartogat maga a rész.
Remélem, tetszik!
Jó olvasást kívánok hozzá!
by: Timi



Miután a srácok elintézték a kerék-ügyletet - igen, csupán ők, ugyanis mondjuk úgy, a segítőinkben a latinvirtus megvan az örökös bókolások és a felém irányított „Szépség” megnevezés mellett, melytől halvány pír és mosoly szaladt fel minden egyes alkalommal arcomra - hálálkodások közepette elköszönve Beto és Pepito kocsijukba ültek, s továbbálltak.
Mi szintén beszálltunk az autónkba, eztán beindítottam a motort, s elindultunk a cél felé.
-  Nem találod furcsának a bók-hadat, amit minden latin megejt? – érdeklődött kissé nyűgösen útitársam pár percre rá.
-  Miért? – lepődtem meg összehúzott szemöldökkel egy pillanatra felé fordulva.
A könyökét az ablakot közrefogó részre téve, tenyerén megtámasztva fejét előre meredt, messze, a távolba. Noha az arcának vonásaiból semmi érzelmet nem tudtam leolvasni, testhelyzetéből ítélve elmélkedhetett valami számára fontos dolgon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése